Szinopszis

Dalok a göröngyös út mentén cimü film a néprajzkutató, népzenegyűjtő Kallós Zoltánt követi, amint Erdély es Moldva falvait járja, hogy az ott élő zenészeket felkeresse. Kallós már egy fél évszázad óta gyűjti a zenét ezeken a helyeken. Kallósnak megörülnek az emberek, mert elvonja figyelmüket a kimerítő mezőgazdasági munkától. Könnyen ráveszi őket, hogy nyissák ki a házi pálinkás üveget és énekeljenek egy régi dalt, vagy elővegyék a hegedűjüket és játszanak valamit.

Erdélyben és Moldvában évszázadok óta számos népcsoport él egymás mellett. Zenéjük tükrözi ezt a közelséget. Egyedülálló itt a stílus és a kultúrák kereszteződése.

Ez a vidék bővelkedik kulturális és néprajzi hagyományokban. Változatossága bármely európai tájjal vetekszik. Néprajzkutatók és zenetudósok számára ez a vidék valódi kincsesbánya. Bartók Béla és Kodály Zoltán azzal gazdagították zenei alkotóképességüket, hogy e falvakat járták és itten gyűjtöttek népdalokat. Ezeket vagy kézzel jegyezték fel, vagy pedig azokkal a régi hangfelvételi eszközökkel rögzítették, amelyek a XX század elején léteztek. Munkásságukat nagymértékben gazdagította az itt talált zene. Míg ez a két zeneszerző napjainkban mindenütt híres, a népi hagyományok, amelyekre zenéjük alapul, kevésbé ismertek.

Románia kommunista diktatúrájának, Nicolae Ceauşescunak hosszú uralma alatt Erdély népi sokoldalúsága nem volt téma. A nyugati zeneszakértők és néprajzkutatók nehezen tudtak eljutni a falvakba ahol a legeredetibb román, magyar, vagy cigány zenét lehetett volna hallani. Ezért sok helyen, különösen a gyimesi meg a moldvai csángóknál a legtöbb népdal és maga a népzene könnyen feledésbe merült volna. Könnyen eltűnhettek volna olyan különleges hangszerek mint a furulya (fafuvola) meg a “gárdon” (cselló amit ütőhangszerként használnak, úgy hogy a húrokat ütik bottal), valamint az, hogy hogyan és mit játszanak rajtuk.

Hogy ez a hagyományos zene még ma is él az főképen Kallós Zoltánnak köszönhető. Ő Válaszút (Rascruci) és Kolozsvár (Cluj) polgára. Kallós Zoltán ma igazi nemzetközi érték. Több ezer dalt tud kívülről, úgy a dallamukat mint a szövegüket. Kallós több mint 60 éven át jegyezte és gyűjtötte szülőföldje zenéjét és néphagyományait, és így kutatóutja során eljutott a legeldugottabb falvakba és megismerte azokat. Számos kötetben adta ki jegyzeteit, szövegeit és saját felvételeit. Kazettákat és CD-ket adott ki, amelyeket a Fonó cég forgalmaz Magyarországon.

A Ceauşescu diktatúra elmúltával Románia kitárult a világ felé. Ma már a falvak, amelyekben még tíz évvel ezelőtt egyetlen rádió sem volt, tele vannak műholdas TV-vevőkkel. A fiatalokat akik a legújabb pop zenét hallgatják nagyapáik zenéje sajnos nem nagyon érdekli. Egyre többen hagyják el hazájukat, nyugatra mennek tanulni vagy munkát vállalni. Mióta Románia 2007-ben az Európai Unióhoz csatlakozott ez az elvándorlás felgyorsult. Még tíz év és eltűnik az a maroknyi falusi zenész és énekes aki még ismeri a régi balladákat és búsuló énekeket. Senki más nem lesz képes nyomukba lépni, hacsak nem azok a fiatalok akik Kallós Zoltán zene-táboraiban tanulnak.

Ezt az eltűnő hagyományt igyekszik a Dalok a göröngyös út mentén megőrizni. Az emberek, a zene, sőt még a helybéli szójárások is hamarosan a múlté lesznek. Reméljük, hogy munkánknak sikerül megörökíteni az utókor számára ezeket a hagyományokat még mielőtt ezek teljesen eltünnének.

Ezt a 70-perces filmet 1999 és 2006 között öt kutatóúton felvett anyagból állítottuk össze. A film összes szereplője vagy az erdélyi magyarajkú falvakból vagy a gyimesi meg moldvai csángók-lakta vidékről származik.

Emberek és helyek

Az Erdély fővárosához (Cluj) közeli Válaszúton (Rascruci), Válaszúton állította ki Kallós Zoltán óriási népművészeti gyűjteményének kincseit. Ez a filmbeli jelenet érzékelteti az ő roppant energiáját amelyet szülőföldje kultúrájának megőrzésére fordított. Kallós mesél zenei gyűjtésének részleteiről és azokról a nehézségekről, amelyeket a kommunisták okoztak, amikor mindenkit, akit a hagyomány és népművészet érdekelt nacionalistának tartottak és ezért üldöztek.

Papp Erzsi az az énekesnő, akit Kallós mindenki másnál régebben ismer. Ma özvegyasszony és Magyarszovátán (Suatu) lakik. 1943-ban a 16 éves Erzsi mint kiszolgálólány dolgozott a Kolozsvári Református Kollégium ebédlőjében és itt találkozott Kallóssal, aki akkkor a Kollégiumban tanult. Kallós meghallgatta Erzsi sejtelmes siratóénekeit és gyűjteni kezdte őket. Amikor utoljára meglátogattuk Erzsit, elmondta nekünk a különös álmát, amely megjósolta jövetelünket.

Magyarvistán (Vistea) Erdei Erzsébet a fiatalkoráról beszél, amikor Kallós néptáncosként alkalmazta volna őt ha a féltékeny idős férje engedte volna utazni. Erzsébet a sajátmaga szomorúságáról is szól amikor egy leányról énekel, akit szerelme kikosarazott egy gazdagabb leányért.

A kritikus Bob Cohen szerint, „Palatka az egyik útolsó létező cigány együttes, amely csak vonós hangszereken játszik. Palatka mindmáig, jellemzően a középeurópai cigány együttesekre, a legősibb formákat használva harmonizálja zenéjét. E stílus jellemzője az, hogy úgy harmonizálják a modális és moll melódiákat, hogy csak a dúr akkordokat használják, és ezáltal disszonáns feszültséget teremtenek. Ezt az erdélyi kontra hegedű teszi lehetővé. Ez egy brácsa, amelynek három húrja van egy alacsonyabb húrtartón és GdA-ra van hangolva a hegedű első három húrja, de az A húr egy oktávval le van hangolva, úgy, hogy a középső húr a legmagasabb.” Lasd: http://www.yiddish-summer-weimar.de/pdf/e_palatka.pdf

A filmben a Palatka együttes 2002-ben Válaszúton felvett zeneszámai váltakoznak olyan jelenetekkel, amelyekben látható a falusi és a vidéki élet valamint az erdélyi táj Erdély központjától a keleti Gyimesi Hegyekig.

Erdély két leghíresebb hegedűse a gyimesi völgyben nagyon közel élt egymáshoz. Zerkula János és felesége Fikó Regina, aki a gárdonon kisérte, Antal Zolti szomszédai voltak. Mindkét hegedűs vak volt, de ez nem akadályozta őket abban, hogy megcsillogtassák óriási tehetségüket, bemutatva vidékük egyedülálló zenei stílusát. Mindezt életükről szóló történetekkel fűszerezik. Zerkula és Fikó 2008-ban meghaltak.

A Gyimesi Hegyek egyik festői völgyében találkozunk a Sinka családdal pityóka szedés közben a templomkertben. Mint hivatalos plébániai harangozóknak a pityoka járandóságuk. Vannak sírok, amelyek kívül fekszenek a templomkert kerítésén. Sinkáékat zavarba hozta, hogy el kellett magyarázniuk, hogy ezek öngyilkosok sírjai, akiket nem szabad eltemetni megszentelt földön.

Innen a moldvai Somoska faluba kerülünk. Éppen szüretelnek. Ezek a legkeletibb csángók és ők beszélik a legősibb magyar nyelvet. E dolgos falusiak büszkék csángó hagyományaikra, de az asszonyok bevallják, hogy ma már nagyon keveset ismernek azokból a népdalokból, amelyekre szüleik tanították őket. Azért hallhatjuk, hogy munka közben egy gyermeknótát meg egy régi szerelmes dalt énekelnek.

Somoska és Klézsa ikerfaluban lakik Kelet-Európa leghíresebb fuvolása, Legedi László István. Legedi bemutatja, hogyan játszik hangszerein, beleértve a fuvolát és tilinkát is. Elmeséli hogyan tanult muzsikálni apja térdén. Egy másik jelenetben bevezet édesapja házába. Látjuk a kis szobát, amelyet Legedi tanteremnek rendezett be, hogy itt taníthassa a zenét és a magyar nyelvet a somoskai és klézsai csángó gyerekeknek. Látjuk, ahogyan a erkélyen mutatja, hol hallotta és tanulta az első dallamokat a közeli dombon éneklő juhászoktól. Legedi igazi virtuóz és a lehető legtöbbet tesz azért, hogy megállítsa a kulturális globalizálást és átmentse a zenei hagyománokat a következő nemzedéknek.

Néhány kilométerrel Somoskától északra Lészpeden találkozunk 2001-es kutatási útunkon Puskás Antalné Bálint Annával. Anna néni egy balladát énekel. Anna néni ünnepi öltözete és házának kék falai is egész életen át tartó erőfeszítésének példái, mert ezekkel is igyekszik a régi hagyományokat megőrizni. A film végén egy régen nem énekelt búsuló dalt próbál nekünk elénekelni.

A projekt története

Kutatásunk 1999-ben kezdődött a gyimesi hegyek közt, a hagyományos magyar és román kultúra határai mentén tett útunkkal. Találkoztunk Antal Zoltival, aki a vidék egyik legkiválóbb hegedűse. Útunk képei váltakoznak azokkal a jelenetekkel amelyeket utolsó erdélyi és csángoföldi utunkon, 2006-ban filmeztünk.

2000 júniusában egy öt napos kutatóúton Kallóssal vettünk részt. A Dalok a göröngyös út mentén cimü filmünk nagy részét két évvel később vettük fel. A CEC ArtsLink támogatásával bejártuk Cluj, Mures, Hargitha és Bacau megyék falvait. Megörökítettük a zenét, úgy ahogy azt azok az emberek, akiket Kallós éveken át lelkileg és anyagilag is támogatott, játszották és énekelték. Ezeknek az embereknek a zene a mindennapi élet része. Az esküvők, temetések és lakodalmak alkalmával énekeikben megjelennek örömeik, szomorúságaik, szerelmeik, és veszteségeik.

2002-ben a projektre felfigyelt Frank Viviano, a National Geographic magazin írója. El is kísért minket egyik kutatóútunkra. A következő évben Csicsery György visszament Erdélybe és Moldvába, hogy mint útikalauz és tolmács segítsen Vivianónak. Viviano csángókról írt cikke a National Geographic 2005 júniusi számában jelent meg.

A National Geographic Societynak “All Roads” szakosztályának segitségével készült az utolsó (2006-os) video forgatásunk. Az itt felvett anyag közelebbi képet ad azokról az emberekről és helyekről amelyeket előző útainkon megismertünk.

Reméljük, hogy ez a film hűen adja vissza azt a világot amelyben Erdély és a Csángó falvak lakói élnek, továbbá azt, hogy zenéjük és kultúrájuk hogyan tükrözi életkörülményeiket és hagyományaikat. Ahelyett, hogy részletes adatokkal terhelnénk a nézőt, az volt a célunk, hogy olyan filmet készítsünk, amelyben a néző átérzi az emberek sorsát, és „bejárja” a különböző tájakat és vidékeket. Erdélyben napjainkban is közvetlenebb a kapcsolat azzal az ősi életformával amely már Európában és majdnem mindenütt másutt eltűnt.

69:30 perc

Magyarul és románul angol felirattal

DVD NTSC/PAL

ISBN: 978-0-972-45807-0

Dalok a göröngyös út mentén
© 2011 Chris Teerink/George Csicsery
Minden jog fenntartva