Szinopszis
Dalok a göröngyös út mentén cimü film a néprajzkutató, népzenegyũjtõ Kallós Zoltánt követi, amint Erdély es Moldva falvait járja, hogy az ott élõ zenészeket felkeresse. Kallós már egy fél évszázad óta gyũjti a zenét ezeken a helyeken. Kallósnak megörülnek az emberek, mert elvonja figyelmüket a kimerítõ mezõgazdasági munkától. Könnyen ráveszi õket, hogy nyissák ki a házi pálinkás üveget és énekeljenek egy régi dalt, vagy elõvegyék a hegedũjüket és játszanak valamit. Erdélyben és Moldvában évszázadok óta számos népcsoport él egymás mellett. Zenéjük tükrözi ezt a közelséget. Egyedülálló itt a stílus és a kultúrák keresztezõdése. Ez a vidék bõvelkedik kulturális és néprajzi hagyományokban. Változatossága bármely európai tájjal vetekszik. Néprajzkutatók és zenetudósok számára ez a vidék valódi kincsesbánya. Bartók Béla és Kodály Zoltán azzal gazdagították zenei alkotóképességüket, hogy e falvakat járták és itten gyũjtöttek népdalokat. Románia kommunista diktatúrájának, Nicolae Ceauşescunak hosszú uralma alatt Erdély népi sokoldalúsága nem volt téma. A nyugati zeneszakértõk és néprajzkutatók nehezen tudtak eljutni a falvakba ahol a legeredetibb román, magyar, vagy cigány zenét lehetett volna hallani. Ezért sok helyen, különösen a gyimesi meg a moldvai csángóknál a legtöbb népdal és maga a népzene könnyen feledésbe merült volna. Könnyen eltũnhettek volna olyan különleges hangszerek mint a furulya (fafuvola) meg a "gárdon” (cselló amit ütõhangszerként használnak, úgy hogy a húrokat ütik bottal), valamint az, hogy hogyan és mit játszanak rajtuk. Hogy ez a hagyományos zene még ma is él az fõképen Kallós Zoltánnak köszönhetõ. Õ Válaszút (Rascruci) és Kolozsvár (Cluj) polgára. A Ceauşescu diktatúra elmúltával Románia kitárult a világ felé. Ma már a falvak, amelyekben még tíz évvel ezelõtt egyetlen rádió sem volt, tele vannak mũholdas TV-vevõkkel. A fiatalokat akik a legújabb pop zenét hallgatják nagyapáik zenéje sajnos nem nagyon érdekli. Egyre többen hagyják el hazájukat, nyugatra mennek tanulni vagy munkát vállalni. Mióta Románia 2007-ben az Európai Unióhoz csatlakozott ez az elvándorlás felgyorsult. Még tíz év és eltũnik az a maroknyi falusi zenész és énekes aki még ismeri a régi balladákat és búsuló énekeket. Senki más nem lesz képes nyomukba lépni, hacsak nem azok a fiatalok akik Kallós Zoltán zene-táboraiban tanulnak. Ezt az eltũnõ hagyományt igyekszik a Dalok a göröngyös út mentén megõrizni. Az emberek, a zene, sõt még a helybéli szójárások is hamarosan a múlté lesznek. Reméljük, hogy munkánknak sikerül megörökíteni az utókor számára ezeket a hagyományokat még mielõtt ezek teljesen eltünnének. Ezt a 70-perces filmet 1999 és 2006 között öt kutatóúton felvett anyagból állítottuk össze. A film összes szereplõje vagy az erdélyi magyarajkú falvakból vagy a gyimesi meg moldvai csángók-lakta vidékrõl származik. Emberek és helyek Az Erdély fõvárosához (Cluj) közeli Válaszúton (Rascruci), Válaszúton állította ki Kallós Zoltán óriási népmũvészeti gyũjteményének kincseit. Ez a filmbeli jelenet érzékelteti az õ roppant energiáját amelyet szülõföldje kultúrájának megõrzésére fordított. Kallós mesél zenei gyũjtésének részleteirõl és azokról a nehézségekrõl, amelyeket a kommunisták okoztak, amikor mindenkit, akit a hagyomány és népmũvészet érdekelt nacionalistának tartottak és ezért üldöztek.
Papp Erzsi az az énekesnõ, akit Kallós mindenki másnál régebben ismer. Ma özvegyasszony és Magyarszovátán (Suatu) lakik. 1943-ban a 16 éves Erzsi mint kiszolgálólány dolgozott a Kolozsvári Református Kollégium ebédlõjében és itt találkozott Kallóssal, aki akkkor a Kollégiumban tanult. Kallós meghallgatta Erzsi sejtelmes siratóénekeit és gyũjteni kezdte õket. Amikor utoljára meglátogattuk Erzsit, elmondta nekünk a különös álmát, amely megjósolta jövetelünket.
A kritikus Bob Cohen szerint, „Palatka az egyik útolsó létezõ cigány együttes, amely csak vonós hangszereken játszik. Palatka mindmáig, jellemzõen a középeurópai cigány együttesekre, a legõsibb formákat használva harmonizálja zenéjét. E stílus jellemzõje az, hogy úgy harmonizálják a modális és moll melódiákat, hogy csak a dúr akkordokat használják, és ezáltal disszonáns feszültséget teremtenek. Ezt az erdélyi kontra hegedũ teszi lehetõvé. Ez egy brácsa, amelynek három húrja van egy alacsonyabb húrtartón és GdA-ra van hangolva a hegedũ elsõ három húrja, de az A húr egy oktávval le van hangolva, úgy, hogy a középsõ húr a legmagasabb.” Lasd: http://www.yiddish-summer-weimar.de/pdf/e_palatka.pdf
Erdély két leghíresebb hegedũse a gyimesi völgyben nagyon közel élt egymáshoz. Zerkula János és felesége Fikó Regina, aki a gárdonon kisérte, Antal Zolti szomszédai voltak. Mindkét hegedũs vak volt, de ez nem akadályozta õket abban, hogy megcsillogtassák óriási tehetségüket, bemutatva vidékük egyedülálló zenei stílusát. Mindezt életükrõl szóló történetekkel fũszerezik. Zerkula és Fikó 2008-ban meghaltak.
Innen a moldvai Somoska faluba kerülünk. Éppen szüretelnek. Ezek a legkeletibb csángók és õk beszélik a legõsibb magyar nyelvet. E dolgos falusiak büszkék csángó hagyományaikra, de az asszonyok bevallják, hogy ma már nagyon keveset ismernek azokból a népdalokból, amelyekre szüleik tanították õket. Azért hallhatjuk, hogy munka közben egy gyermeknótát meg egy régi szerelmes dalt énekelnek.
A projekt története Kutatásunk 1999-ben kezdõdött a gyimesi hegyek közt, a hagyományos magyar és román kultúra határai mentén tett útunkkal. Találkoztunk Antal Zoltival, aki a vidék egyik legkiválóbb hegedũse. útunk képei váltakoznak azokkal a jelenetekkel amelyeket utolsó erdélyi és csángoföldi utunkon, 2006-ban filmeztünk. 2000 júniusában egy öt napos kutatóúton Kallóssal vettünk részt. A Dalok a göröngyös út mentén cimü filmünk nagy részét két évvel késõbb vettük fel. A CEC ArtsLink támogatásával bejártuk Cluj, Mures, Hargitha és Bacau megyék falvait. Megörökítettük a zenét, úgy ahogy azt azok az emberek, akiket Kallós éveken át lelkileg és anyagilag is támogatott, játszották és énekelték. Ezeknek az embereknek a zene a mindennapi élet része. Az esküvõk, temetések és lakodalmak alkalmával énekeikben megjelennek örömeik, szomorúságaik, szerelmeik, és veszteségeik.
A National Geographic Societynak "All Roads" szakosztályának segitségével készült az utolsó (2006-os) video forgatásunk. Az itt felvett anyag közelebbi képet ad azokról az emberekrõl és helyekrõl amelyeket elõzõ útainkon megismertünk. Reméljük, hogy ez a film hũen adja vissza azt a világot amelyben Erdély és a Csángó falvak lakói élnek, továbbá azt, hogy zenéjük és kultúrájuk hogyan tükrözi életkörülményeiket és hagyományaikat. Ahelyett, hogy részletes adatokkal terhelnénk a nézõt, az volt a célunk, hogy olyan filmet készítsünk, amelyben a nézõ átérzi az emberek sorsát, és „bejárja” a különbözõ tájakat és vidékeket. Erdélyben napjainkban is közvetlenebb a kapcsolat azzal az õsi életformával amely már Európában és majdnem mindenütt másutt eltũnt.
69:30 perc Magyarul és románul angol felirattal DVD NTSC/PAL ISBN: 978-0-972-45807-0 | |
|
| |
Ezeket vagy kézzel jegyezték fel, vagy pedig azokkal a régi hangfelvételi eszközökkel rögzítették, amelyek a XX század elején léteztek. Munkásságukat nagymértékben gazdagította az itt talált zene. Míg ez a két zeneszerzõ napjainkban mindenütt híres, a népi hagyományok, amelyekre zenéjük alapul, kevésbé ismertek.
Kallós Zoltán ma igazi nemzetközi érték. Több ezer dalt tud kívülrõl, úgy a dallamukat mint a szövegüket. Kallós több mint 60 éven át jegyezte és gyũjtötte szülõföldje zenéjét és néphagyományait, és így kutatóutja során eljutott a legeldugottabb falvakba és megismerte azokat. Számos kötetben adta ki jegyzeteit, szövegeit és saját felvételeit. Kazettákat és CD-ket adott ki, amelyeket a Fonó cég forgalmaz Magyarországon.
Magyarvistán (Vistea) Erdei Erzsébet a fiatalkoráról beszél, amikor Kallós néptáncosként alkalmazta volna õt ha a féltékeny idõs férje engedte volna utazni. Erzsébet a sajátmaga szomorúságáról is szól amikor egy leányról énekel, akit szerelme kikosarazott egy gazdagabb leányért.
A filmben a Palatka együttes 2002-ben Válaszúton felvett zeneszámai váltakoznak olyan jelenetekkel, amelyekben látható a falusi és a vidéki élet valamint az erdélyi táj Erdély központjától a keleti Gyimesi Hegyekig.
A Gyimesi Hegyek egyik festõi völgyében találkozunk a Sinka családdal pityóka szedés közben a templomkertben. Mint hivatalos plébániai harangozóknak a pityoka járandóságuk. Vannak sírok, amelyek kívül fekszenek a templomkert kerítésén. Sinkáékat zavarba hozta, hogy el kellett magyarázniuk, hogy ezek öngyilkosok sírjai, akiket nem szabad eltemetni megszentelt földön. 
Somoska és Klézsa ikerfaluban lakik Kelet-Európa leghíresebb fuvolása, Legedi László István. Legedi bemutatja, hogyan játszik hangszerein, beleértve a fuvolát és tilinkát is. Elmeséli hogyan tanult muzsikálni apja térdén. Egy másik jelenetben bevezet édesapja házába. Látjuk a kis szobát, amelyet Legedi tanteremnek rendezett be, hogy itt taníthassa a zenét és a magyar nyelvet a somoskai és klézsai csángó gyerekeknek. Látjuk, ahogyan a erkélyen mutatja, hol hallotta és tanulta az elsõ dallamokat a közeli dombon éneklõ juhászoktól. Legedi igazi virtuóz és a lehetõ legtöbbet tesz azért, hogy megállítsa a kulturális globalizálást és átmentse a zenei hagyománokat a következõ nemzedéknek.
Néhány kilométerrel Somoskától északra Lészpeden találkozunk 2001-es kutatási útunkon Puskás Antalné Bálint Annával. Anna néni egy balladát énekel. Anna néni ünnepi öltözete és házának kék falai is egész életen át tartó erõfeszítésének példái, mert ezekkel is igyekszik a régi hagyományokat megõrizni. A film végén egy régen nem énekelt búsuló dalt próbál nekünk elénekelni.
2002-ben a projektre felfigyelt Frank Viviano, a National Geographic magazin írója. El is kísért minket egyik kutatóútunkra. A következõ évben Csicsery György visszament Erdélybe és Moldvába, hogy mint útikalauz és tolmács segítsen Vivianónak. Viviano csángókról írt cikke a National Geographic 2005 júniusi számában jelent meg.
